Süteményt tett elém Erzsi néni. Jó íze volt, mielőtt nyelvem ízlelte volna, mert jósággal tette elém, mint máskor, és mosolygott, és kérte, meséljek
magunkról. Panaszával sohasem kezdte, és nem is fejezte be látogatásom. Pesten lakik a Ferenciek terén. Bármikor meglátogatom, készséggel fogad. Ritkán találom egyedül. Hetente a városban élő rokonainak ad ebédet. "Szeretjük egymást, jó együtt lenni" - szokta mondani. Távoli rokonai, ismerősei szintén bármikor beugorhatnak hozzá. Ajtaja nyitva, szíve soha nincs zárva az előtt, akit szeret. Ám kit nem fogad szeretettel?
Legutóbb, hogy nála voltam,ragyogott az örömtől. Gyors beszédével mondta:
- Olyan jó, hogy jöttél! Köszönöm. Mit hozhatok? Kávé, üdítő, konyak, sütemény? Ugye dedikálsz néhány könyvet? Virág helyett könyvet ajándékozok. Ez megmarad. Beszélj családodról. Hogy vagytok?
Csupa készség, figyelmes szeretet. Kaptam, amit kértem, s amire nem is gondoltam. Leírom. Így vallott:
- Tudod, nagyanyám mondotta, szívemben őrzöm szavait, majd hetven év múltán is betartom tanácsát.Ő kötötte lelkemre: "Ne múljon el egy nap, hogy örömet nem szerzel valakinek, ne keljen föl feletted hiába a Nap." Hogy most itt vagy, megvan a napi jótettem.
Hallgattam, hallgattam. Elcsodálkoztam, több, mint 10 éve járok Erzsi nénihez. Tudomásul vettem jó szívét, nem kerestem titkát. Gondoltam, lényében van, egyszerűen él benne a szeretet. No nem tévedtem, - de a gyökerek, a gyökér, amely mélyen él benne, most láthatóvá lett. Nagyanyja tanácsa. Egy másik "öregasszony" bölcsessége, amely jó földbe hullt unokája lelkébe és naponta termi gyümölcsét. Unokája, Erzsi néni, mindennap örömet szerez, mert úgy akar élni, mint aki fölött nem hiába kel föl a Nap.
Szeret. Ennyi az egész. Ezért ízlik a sütemény, ezért őszinte a kérdése családomról, ezért igaz a mosolya. Nem tudom, kislánykorában, amikor nagyanyjára hallgatott, milyen volt? Mondták, hogy szép? Arcán most az évek ráncai.
Nézem. Nem tudom, mondják-e neki: szép. Leírom én: igen is szép! A szeretet szépsége ragyog szemében és szelíddé simítják arcán a ráncokat.
- Máskor is gyere! Úgy örülök, hogy jönnek hozzám. Köszönöm, hogy meglátogattál!
Ezekkel a szavakkal köszön el tőlem mindig. Különös, ő szerez örömet és mond köszönetet... Amikor tehetem, fölmegyek hozzá, hogy lássak egy embert, aki megelégedettségben boldog, hiszen jót tesz és nem hiába kel föl felette a Nap.
(Remélem, hogy ez év még hátralévő 336 napján felettem -felettünk- sem kel föl hiába a Nap.)