Csillag zuhant a mennyekből a földre,
lidércfény-láng az esztendők fölött;
téboly borult a szférikus körökre,
ellenség jár az ércajtók mögött.
Felém kacsint, és tágra nyílt szemembe
pupillátlan pillantással mered;
"Velem jöjj" szól, "s a kozmikus terekben
úgy járunk majd, mint ősi istenek!"
Harangszó sújt az ólomfényű tájra,
most halnak el az utolsó tüzek;
ez hát a vég: feloldódunk az árban,
vagy pusztulunk, mint ostromlott sziget.
Az élet elszállt, s én kortyolok a csendből,
megízlelem az esztendők borát;
őrizz meg engem a vadászok kezétől,
adj nékem Isten, békés éjszakát!
Hajtók szavától hangos most az erdő,
árnyak lapulnak, fák kísértenek;
lélekvadászat folyik lenn a Földön,
az oltárképekről véres könny pereg.
|