Mindenki fél… ránk támad a világ… mi lesz így velünk? Zokogunk, mint egy rossz szamár, igába hajtjuk fejünk, vagy fellökjük a gyengét, mert hisszük: különbek vagyunk; s versenyt gyűlöljük azt, aki fentről cibálja hajunk.
Rágcsáljuk az avas szalmát, és azt hazudjuk: ízlik! Vagy kiköpjük utálkozva, s átkozódunk a sírig. Adnak, vagy elvesznek: mindegy, minden ellentétet szül; aki meg nem bírja tovább, a halálba menekül.
Krisztus némán figyel minket szomorún és hallgatag; olyanok lettünk nélküle, mint a sebzett madarak. Vihart hoznak a fellegek, elsötétül az ég ma. Istent játszanak az Urak. Divide et impera. |