Ezeket itt rejtem, dugom, ingem alatt rejtett-zugon, bordák-rácsa fedezékben, minden egyes szívverésben, minden levegőszívásban, kék s piros ér-virágzásban, agytekervény rejtett zugán, tiszta fejjel, s bortól bután, reggel, álmos szemem alatt, és este, ha sír az alkonyat, éhesen vagy szomjú kínban, nevetve, vagy mikor nyíltan fájdalomra görbül ajkam, mikor átgázolnak rajtam, mikor kereszt-szálka tépi sajgó bőröm, lelkem és Ti nem hallgattok szemlesütve, lélek-tűzhöz körbe ülve, … addig itt hordozom, dugom, minden egyes pillanatom, minden tüskés fájó szavam, amíg meg nem mérem magam.
Vetés 2010 08 06 |