Tölgyek és bükkök, büszke fenyvesek!

Fehéres nyírek, sudár jegenyék!

Lombotok alatt bújik meg kincsetek:

Rejtsétek el úgy, hogy észre ne vegyék.

Levelek között az árnyas tisztásra

fénygyöngyök hullnak, gurulnak végig;

kacagnak mind, a zöld fűre szállva,

ahol a leánykökörcsin nyílik.

Zúgjatok ti fák, és zúgjatok szelek!

Nevessetek rám völgymélyi virágok!

Szóljatok füvek, s ti hegyek, zengjetek:

bármit is szóltok, én hallgatok rátok.

2007-05-07