(kockavers)

Tudom egyszer elsimulnak végleg
az idő hullámai mint sinusgörbe
szaggatottan pittyegő monitoron

Tudom egyszer megszűnsz nevetni
hisz végtelennek tűnő boldogság
nincsen és minden forrás elapad

Tudom egyszer minden fényképünk
kifakul és sárgás-napette színe
a valónak csak halvány másolata

Tudom egyszer mindenki életében
a hormonokba fullad tisztessége
mert hinni akarja a lehetetlent

Tudom egyszer a halálos ágyamon
kergetni fogom régvolt emlékeim
de a kómában azt nem nézi senki

Tudom egyszer elnémul a telefon
és hiába vársz oly tehetetlenül
mikor nem érkezik több sms mert

[…]

2005-08-20