12 év – 12 szonett
                        1999 -2010


7.


Sok hónap telt el, és sok döbbent óra,
s hiába kerestem oldást az égben,
csak ború volt, s palaszürke, tünékeny;
- ezt vittem magammal útravalóra.

...némán álltam a nyári alkonyatban,
később a tél is valahol elveszett,
s el a tavasz is - de a szív nem hegedt:
magamnak éltem, egyre komorabban.

Sokszor az árnyak óriásra nőttek,
és bár hadakoztam, mindig ők győztek.
Őszre tél jött, nem is tudom, hanyadik:

de éreztem, merül velem a ladik,
köröttem csak falak s távolabb romok.
...s ekkor eljöttek értem a démonok.



Budapest, 2010. október 7.