12 év – 12 szonett
                        1999 -2010

10.

 
S én - az árva -, ki erre-arra vágyik,
összecsúszott évek gondjával vívok:
álmaimból mi lett? Hitvány füstcsíkok.
...de itt volt az új érzelem - a másik.

Tiszta, fénylő és váratlan ajándék,
melyet szintén az augusztus hozott,
s bár létem szövete dúlt, s szakadozott,
- újra élt a szív s dobbant a halánték.

És akkor az ősz nem fájt olyan mélyen,
sorsom engedte, hogy a szív beszéljen.
Buda szeretett, segített utamnak,

de féltem is: az órák úgy rohannak...
A világ jó volt, az idő pöttömnyi;
többé e fényt már nem lehet megtörni.

 Budapest, 2010. október 9.