Még olyan ártatlanok voltunk

és vidámak,

mint a csipkebogyótól piros

bokorágak.

Megsimogattak és éreztük

a kezeket:

akkor még lehajoltak értünk

az emberek.

Ma már a sok elmúlt ősz miatt

mirajtunk is rengeteg hegyes

tüske maradt.

És bár eljátsszuk ugyan, de nem

értjük meg már soha, azokat

a csipkebokrokat.