Most újra jó itt élni,
mikor kövek közt az est kivérzik
és madaraknak első igéi
szállanak hosszan fel az égig.
Minden áldott a csendtől,
a fák újra barnák és kékek,
némán hullanak odafentről
utolsó szikrái az éjnek.
Most téged suttognak a bokrok.
Szívem lassú keresztet vet,
egy percre összeomlok:
megáll a föld, hallgat a lélegzet...
2006-2011
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
