Régen volt, te már nem is hiszel bennünk,
s hogy voltam neked, valamit jelent-e?
Sok a magam baja, azt is alig bírom,
mitől százszor felriadok éjjelente.

Csak a bolond vágya az, mi elmúlt,
míg az égbe firkál sajgó igéket.
Élni és halni sem akar immár,
és akit ma már a hamu is megéget.

Mit számít, hogy boldog voltam egykor!
A múlt is csak ócska lom neked, Kedves,
És nekem? Úgy sem kérded, mégis mondom:
az Éden, mit egy halott lopva megles.

Kétmilliárd férfi dúl e Földön,
kevés a boldog, mind visszavágy egy ölbe.
Kevés talál nőben nőt és anyát,
de az egyik nélkül, tudom, talán ölne.

Így élek nélküled, és mégis veled,
ezutóbbi adósság… Ne félj, megadom,
ha másképp nem is tudom, hát nem kiáltok,
tűröm, hogy vagy, s viselem én - hallgatagon.