 | | | 2025. április 3. csütörtök, Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő. Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál? De nem! Bár nincs szív, érted hevülő, te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Októberi fák Budán | | Ma délután a Virágárok utcán koppant a léptem. Néha megálltam és néztem: olyan bűvös minden, mintha még most is nyárutó lenne - de mégsem…. Hisz’ a Dunán már kerge, gyűrött falevelek fuldokolnak Szentendre felől sodródva - a messzeségbe veszve.
Estefelé már erőtlenül lendül át a háztetőkön a diófa árnya, - jaj, hogy hiányzanak az égő fényszögek! - mindenfelé apró zizzenés őgyeleg, átkutat a szürke szél minden szegletet, és a borús, őszi ég leplei félárbocon, tépetten lengenek.
A gyönge napfény még simogatott, de bennem hirtelen fölbúgott egy fagott… És csak álltam ott, és fájtam – hiszen mindig ettől féltem: eljön a nap, mikor erre virradok. Október lett. Tudom én jól - ez a rend. Mégis fáj, hogy az én Budámra már foltokban hull az őszi csend; ...olykor fölzúg a juharlomb lassú, sápadt lázbeszéde, (benne ütött tanyát a szomorúság: hogy rettegi koronája dicstelen zuhanását! ...a délutáni szürkületkor titkon ezt mesélte) – még büszkén áll, de suttogva alél, bár néha még fölötte ezüst vitorlával elúszik egy fehér, kóbor, balgatag és kövér felleg - és talán hozzá beszél.
Az őszi fák kissé már meztelen ágán rőtté gyötört falevelek - árván -, narancsszín pallossal suhintva hirdetik, milyen az ősz haragjának roncsa: mély, búittas umbrák, vad kárminok, Van Gogh-i sárgák mázolják színesre a táj szelíd arcát, - szemnek szép, de szívemnek vaksi gát…
Őszi fák. Mezítelenek, lányosan szemérmesek -, és bár fáj, de látom: a felvillanó ablakok szemét már befröcskölte a kérlelhetetlen ecset. Október megérkezett.
Ma már nem ugyanaz semmi. A parkban a vízköpő is csupán a csöndet csöppenti, hamarabb roskad az ég sátra, s a bölcs türelem is áll - restre válva... Amott egy kapualjban magát kínálja - egyre halványulón - a vérző selyemmályva. Gyomromban félelem dobol, hisz' az én nyaram drága palástját, lásd, elrágta már a hitvány moly. Bennem még sokezer, júliusi, kedves emlék kószál, de érzem: az áfonyaszínű éjszakákon a halk elmúlás és enyészet akaratos szívverése kalapál.
Vörös seb az alkony. Ma más nem tud - hát magam vigasztalom: nézd - Farkasréten a krizantém bűntelen fehére szelíden lobban az őszi temetőre…

Budapest, 2007 - 2012. október 7.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |