 | | | 2025. április 3. csütörtök,
Buda, Richárd napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek.
...
| | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
A Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt ...
| |  Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben – újabb kutatások szerint 1787-ben vagy 1788-ban – született Erdélyben, a Háromszék megyéhez tartozó Kőrösön. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte, ennek befejeztével azonban nem a hagyományos, szinte egész életen át tartó határőr szolgálatba lépett, hanem apja közbenjárásának köszönhetően továbbtanulhatott Erdély nagyhírű protestáns kollégiumában, a nagyenyedi Bethlenianumban. Minden bizonnyal az itteni ingyenes oktatás volt az oka, hogy apja a Kőröstől mintegy 300 kilométerre fekvő gimnáziumba küldte fiát. ... | | HARMINCHATODIK SZÜLETÉSNAPOMON Állj meg, szívem, betelt ím az idő.
Ha mást már nem dobogtatsz, mért dobognál?
De nem! Bár nincs szív, érted hevülő,
te csak lobogjál!
Nagy lombhullásban állnak napjaim.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hic et nunc |   |
Én, a rossz és több százszor megátkozott Éosz,
tudd meg, örök vagyok, ki érez, lát és árnyékoz;
de kezem rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim,
kaput tárok – és talán majd nem fáj e furcsa kín,
amíg a Nap fény-fogatát ismét útjára engedem,
akár tegnap és ma - át a sok, kancsal évezreden.
És mert a szenvedélynek vad és erős a parancsa,
alig várja, hogy a sebzett lelket megkaparintsa:
van csatlósa, ki tetszhalott volt alant, a mélyben,
s aki csak arra vár, hogy erővel a felszínre érjen,
majd a múltat felmutatva egy foszló cérnaszálon,
elhúzza a gyenge előtt, hogy ártson - bármi áron.
Én, Éosz, ki csúf büntetésül halandót szerettem,
(de csak egy volt, akit mindenkinél édesebben)
igazán tán’ csak egyet egész elrontott életemben,
- és még most is Memnon után hull a könnyem.
Memnon kincs lehetett volna – friss, új dinasztia,
(van, ki megszüli lányát, és van, kinek elhal a fia)
de meghalt… Szeme sötétjét apja hiába adta neki,
s én, gyarló anyja, nem az vagyok, ki szavát megszegi:
hallgatok és tűrök, meggyalázott rabszolga-módra,
némán fájok - de nyelvem kötve hét erős csomóra.
"Fiam, Memnon, te örökké élsz a Boldogok Szigetén,
reggel harmattal siratlak, nekem a halál jótétemény,
s hiába könyörögtem ki apádnak halhatatlan létet,
örök ifjúságot nem kértem, ez örök bánatra késztet:
gyenge és öreg lett, s én egy tücsök testébe zártam,
így már örökre az enyém. Bajban, lélekben: társam…"
Már lázadni sem tudok, elszivárgott az összes erőm,
látom magamat – Éoszt - egy magányos dombtetőn,
egy hajcsár áll mögöttem, azt hiszem, bánat a neve…
Hang szól, nincs ennél komorabb, gyászosabb zene.
…de ujjaim közt rózsa, benne őrzöm fénylő kulcsaim;
kaput tárok. Tán’ holnaptól már nem fáj e furcsa kín.
Budapest, 2012. október 12. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika