Zilált a hold ez éjjel... Az asztalon szesz, étel, s a kannák cin-sora.
A férfi tölt... szeszéllyel csorog, csöpög le, széjjel kupája színbora.
Az ember oly talányos, megérzi, hogy halálos a Párka fintora...
A búcsú tény s vagányos: ez itt a vén, magányos, mogorva hím tora.
Ki múlt idők vak árnya, fakó, seszín a szárnya, lehullt a hímpora.
S nem is remél, de várja, hogy egy gödör bezárja... Csak ennyi, cimbora!
Debrecen, 2000. |