Gyűrött függönyt tép a hajnal
sávos fényzászlóban ég,
elnyűtt álmok szagát párnám
tört tollak közt őrzi még,
egek alatt kemény vassal
hasít derengést a nap,
átvillan a szembogáron
könnycseppjelnek ott ragad.
Pocsék ízekkel a számban
vergődöm, mert kelni kell,
ez a nap is, mint a többi,
rossz oltárhoz térdepel. | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
