Ma sokkal törékenyebb vagyok,
kábelek lógnak belőlem,
s elengedték madzagom az angyalok.
A múlt lehúz,
suhognak ólmos álomszárnyak,
poshad a lélek-befőtt,
póklábbal levegőt kaszálgat.
Hasztalan ég a tűz,
kutyák vizelnek, sercen a parázs,
szemében félelem nyüszít,
fullánkja-vesztett, zuhanó darázs.
A fény még mindég késik,
a kések, bár csorbák, de fájnak;
lélektükörben magukat emésztik,
kik mások helyett magukra vigyáztak.
Vetés 2014 01 09  | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
