Álomból zuhantam ájultan Tebeléd,
cselédlány gyufája oldódik véremben,
közel a konyhakés, utolsó menedék,
azt hisszük, hogy igen, pedig nincs véletlen.
Mocskos szemű hajnal izgat néhány ebet,
előre beoltott minta után ugat,
aki hazatér és kémleli az eget,
üres gyomra táján megmozdul a tudat.
Sekrestye ajtóban bővérű apáca,
parázna szentekhez száll az ima,
a tömeg megőrült, „feszítsd meg!”- kiáltja,
majd énekli tovább : „...hopp te Zsiga!”
Vetés 2014 05 30 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
