Igaz, már nem úgy nézel rám,
kihaltak szemedből a fények...
Part nélkül árad a magány -
magam is partot cserélek.
Pallóról, létráról lelépek,
- már csak régi kacatok -,
ritkuló hajam közt az évek
símogatása után kutatok.
Sebek a bőrön - csak a lélek
akar saját tükrében látszani;
ha eres, fonnyadó kezemhez értek,
akartok-e velem, lányok, még játszani...?
Szatmárnérmeti 2014 06 22 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
