Nézd e követ: az ég sem ennyire kék!
Gyűrű szívében, nyersen vagy csiszoltan,
mindegy, hogy markolat, vagy finom nyakék:

büszkén feszít az arany foglalatban.
Annyira élénk és vidám, hogy látod,

a dísz jut mindenki eszébe, habár

nem pusztán holt kő, s nem csak ott találod,

ahol Nisapur* ősi bányája vár;

mert ha csendben állsz, és nem nézel félre,
a legkékebb kék moccan a bokorban:

gyik fején villan meg szeme fehére,
pillanatra megáll, majd tovasurran.

   E színt a szépség szülte a világra,
   - nélküle üres Dárius kincstára.

* A legrégibb türkizbánya Perzsiában (a mai Irán területén)