Fúj a szél; megállok halkan
egy pár percre az ablakban,
és nézem a kicsiny kertet:
pár rigó szőlőt szemezget.

Most már korán sötétedik,
jártam-keltem egész eddig;
hűs van kint, de mit bánom én:
üldögélek a kanapén.

A pattogó kandallóban
néhány hasáb bükkfa lobban;
egy pohár bor az asztalon:
csend van, béke és nyugalom.

Korom az ég, leszállt az est,
kortyolom a forró levest.
Ezt az őszt is kipihenem:
lehunyom hát fáradt szemem.

2014-10-30