Levelek a kórházból

1.

Már november van, csípős és pimasz;
itt élek most: zöldcsempés, hófehér terem -,
az arcokon tompaság, fájdalom, grimasz:
e falak közt csak bánat és sírás terem.

Kint már fehéredve pillédzik a tócsa,
varjak köröznek az ódon épület felett;
esténként nővér setteng, hogy a lámpát leoltsa,
s a beteg érzi, tudja: itt már minden elveszett.

Lomha éj ül már a hegyek vállán,
és elsötétül lassan az ablakok tükre…
Már csak az én bús árnyalakom áll tán,
és meredek, egyre meredek a parkbéli bükkre...

Budapest, 2014. november 21.