Ki lát ma át e tömör gránit-éjszakán?
Rég nem ragyog már egén a lélek Holdja,
s pokol-korommal összekent homlokán
csak mélybe hullt remények homályfoltja.
A pontok végtelenje árnyékot dobál,
s a szellemre ráborul a ponyvabörtön.
Alvadtvér-sötétben csontszilánkfonál:
lecsüng az ég, s tükrébe ér a Földön. | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
