Az éj sötét, a csillagok lapulnak,
Veled hajózom s hallgatom szavad.
Nézd, ráncaim már semmivé simultak,
hagyd megfürödni tükrömben Magad.
Homok pereg, bár érzem, mit se bánom,
szemedbe nézek, ott a végtelen.
Csak egyre szépül halkuló világom;
Te gyújtasz lámpát túl a fényeken.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
