I.
Tejes mesetálba borultok arccal,
Pávatollú semmiségetek a szó.
Szívetek örök rózsaszínben játszik,
S mint üres lakás, folyton kiadó.
II.
Hibátlan pedigré, férctelen ércfény.
Kegyeltek körében a legelső elme,
S folyton Istent oktatja jó modorra,
Mielőtt még kegyelméből kiesne.
III.
Témád, mint hajléktalan akcióhős,
Az utca porát nyalja fényes délelőtt,
Régi zsírfolt csillan vitézlett vértjén,
S szinte látszik: milyen is volt azelőtt.
IV.
Dekadens májusok örök optimistái
Túllobogják a nyárelő zászlait.
Kiglancolt kirakat-iram fut ezerrel,
Hogy megvalósítsa mások álmait.
V.
Béke-zaj suhog, s a rend elpihen,
Szőlőindák inaiba búvik el az este.
Öröklétébe kapaszkodik az ember,
Mint hegymászó, sziklarepedésbe.
2016-07-04
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
