Kimért sorok darab fehér papíron:
a vers, ne hidd, nem néhány rím csupán!
Ha lelkem késztet, én csak akkor írom,
sokan meg minden szippantás után.
A nyelvem érdes, nem csipkézte érdek,
előnynek félhold sincs a házamon.
Állt már kufárnak költő itt temérdek;
kötetnyi hátrány, honnan származom.
Vörös folyón sem ring a méla csónak,
elődök útján léptem fontolom.
Mások kaparják sírját már a szónak:
virágok nyögnek zörgő bokrokon.
A szürke senkik bármit meggyaláznak,
s nyálból köpülnek vérző mondatot.
Értelmet abban alkotója lát csak,
mégis csodálja, nézd, sok agyhalott!
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
