Üres lapok, s bezárva minden ablak,
lélek lebeg a halvány test felett.
Lehunyt szemek, az álmok sem maradnak,
a zord valóság nem hagy több helyet.
Az ujjaid közt csontig égett tinta,
jelzők lapulnak, száraz ajkadon.
Felszáll a sóhaj és megrándulsz, mintha
még egy betűre volna alkalom.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
