„Se ősz, se tél, se tavasz ez az évszak.
A heréltek ideje ez a feszes idő.”

                           /Csoóri Sándor/

Konkoly-erdő viruló
zöldjében keselyűzaj,
csőrükben tetemek.
Barlangból kolompol
közömbös harangszó,
fekete rend hirdet igét.
Szájból szájba sziszeg,
de nem juthat közelébb.

Emlékcsősz-idő ez.
Volt jegek olvadnak,
elfújt szelek szállnak,
kaszárnyás hiányok
vágnak héthatárnak.
Lovatlan a gond is,
gyalogosan vágtat.
Nincsek töve sajdul,
a gyökerek fáznak.

 
Sötétlő konkolyerdő
erőt vesz odalentről,
indul a zajgó hiéna-raj.
Homályból indult,
a homályba tart.
Nevezheted szépnek,
becézheted másnak,
ép gyümölcse nem lesz,
a konkoly-virágnak.

2016. április 17.