Sziget úszik szélben, ahol a Föld szíve verdes.
Sebzett madár csapdos felette, kihagyó lélegzettel.
Eldöntötték már itt, hogy mit akarnak tenni e hellyel.
Nap vakít idegen szemeket üvegtornyok szegleteinél,
s alant kunyhókat emelnek a kérdezetlen népek,
legyalult tölgyrengetegből kegyhelyeket.
Valami, a semmibe nem hullhat alá.
Dobogó-kő, nálad lenni otthon, itthon kell,
mert nem taposhat el isteni végzést emberi erő!
2009.
|