A Hősök terén
ívet ad a nemzeti egység.
Lángoló bárány felhők alatt,
szívünkre árnyék nem vetül.
A vereség is győzelem már,
ezt vérezzük legbelül.
Besokallsz a jótól,
kenyérre zsírként ken a szél.
László nap tájékán összekovácsolódik
ami széthullt, szép lesz, ami elmúlt,
mert igazat beszél.

Ívet ad a nemzeti egység,
megreped a tér.
Hirtelen mindenki magyarul érez,
hiszen nem oly nehéz ez,
a kalapácshoz is hozzáedződik a kéz.
Munkás léted: kamikaze- repülés.
Kimolyolsz magadból, s szívedre
árnyék nem vetül.
Ha mennél is, maradnál magadnál,
ezt vérzed legbelül.

2016. 06. 28.