I.
Öklömnyi nagy csöndeket görget a szél,
néptelen utcára néha zaj ficamodik:
Motorhörgés, lánynevetés, nyitott
ablakom alatt csattanó kérdés,
légszomj. Minden több kevés.
II.
Maradtak itt még, mint romok között
botladozó túlélők, némely öregek,
felettük már az idő sem száll,
inkább, mint fénylő glória lebeg.
Nézem őket: ismerős ismeretleneket,
s érzem távolodó emlékeik üzenetét.
III.
Sokan vannak itthon, a többiek
meg szabadságon. Strandok, tavak,
s egyéb vizek telnek, zajlanak
a kirándulások, s a magánszféra
ismeretlen katonáinak autóival telnek
meg a parkolók, terek, állomások.
IV.
Kertjeink felett a kora délutáni hőség,
mint gazdátlan gondola ring, szélroham
kerekedik, majd elül, felhő kékül,
feketedik, de ma sem fog esni, tudjuk
azt, hogy locsolnunk kell este megint.
V.
Öklömnyi nagy csendeket görget a szél,
néptelen utcánkra léha zaj ficamodik.
Edénycsörgés, vacsorazaj, csukott
ablakok mögött sustorgó tévék.
Légszomj. Minden több kevés.
2012-07-29.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
