Mesébe illő tájon át,
ne kérdezd, merre visz az út!
Plakát ragyog rád, láss csodát,
feledj valót és méla bút!
Csak jól figyelj, s én terv szerint,
eléd cseppentem mézemet,
s ha látsz olyat, ki rám legyint,
jegyezz fel minden részletet!
Akad gödör s van még veszély,
ezért ér körbe madzagom,
s azért kell korlát, hogy ne félj...
kezed remegni nem hagyom.
Szemed legeltesd zöld gyepen,
s egyél, lekvár a színpadon!
S míg véred szívja szellemem,
Hidd vagy hazudd: így jó nagyon!
|