Arcom szárad, mint a széna,
szavam hideg, üres, léha.
Néha igazat is mondok,
akkor kezdődnek a gondok.
Kabát alatt bús juhászom,
dobogását nem vigyázom,
nem vigyázom hangos szóval,
amikor a kakas szólal.
Addig megyek, míg a lábam
nyomot nem lel a határban,
amibe majd beleállok,
egek hallják, ha kiálltok:
- Csendesíts le jó esővel,
áldj meg igaz szeretővel,
szép szóval súgj álmot nekem,
hagyd ládádban szemfedelem!
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
