1.
Várt vihar tombol, lecsap a tájra,
porló bokrokra, izzó fákra,
lehullt gyümölcsre, száraz ágra,
kínban üvölt, s mind a miénk,
de nincsen, aki bánja.
2.
Boszorkányos, dagadt hold jár,
reszket a szél a csipkebokornál,
s venyigelángnál táncol a lány.
Üdvödre vársz ott, de látod
a táncot, és zsibongó véredben
zsong, zúg a halálod.
3.
Mire izzadt álmainkból felocsúdnánk,
elszelel a nyár. Fatörzsek udvarokra
dőltek, s mindenki telére vár.
Mulandóságunk lángoló nyárba hull,
s mint egy hűvös sóhaj, tovaszáll… .
4.
Hozzánk nőtt szavaink recsegnek a szánkban,
izzadó porban káromlások dzsungele nő.
Állnak az álmok, várnak a dolgaink is,
s a parkok zugaiban estelente
szép zokogású árnyak teste omlik alá.
2017 szeptember
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
