Mint látomás, mit vágyak gőze festett,
feltűnsz s leszel felhővé hirtelen.
Megédesíted mégis ezt az estet:
volt csókod ízét számban itt lelem.
Az ujjaimra csendben szikra pattan,
miként szeretlek, rímmé fontolom.
Megnyugszom végleg, ring a szék alattam,
s akárha ajkad érné homlokom.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
