Hallgasd, a kertben, mint beszél helyetted
megannyi ág, bokor, sok zöld levél;
nyugodj meg végre, mindig ezt szeretted,
s ábrándozz, mintha verset költenél.
Fűszálak élén fényét lásd a napnak,
ne bánd az égen úszó felleget;
akármit titkol, képzeld el magadnak,
legyél, ki érzi, kincset rejteget.
S ha itt az est, csak nézz tükörbe bátran,
pihenni térsz, előtte moss kezet.
Világok nyílnak kulcsra zárt szobádban,
s amint elalszol szállnod is lehet.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
