Az utca fénye rámlegyint mosolyt farag az arcom, a sietős ember megint csügged, szeméhez tartom.
Időtlenül csak állok ott, lelkemben égi gyertya, vigyorgok, s ez állapot, küldi a jelet, vert fa,
majd dobok öntenek homályt az égő, sápadt mára, én csak állok, a hozományt nem költöm olcsó gyufára.
Vetés 2018 06 27 |