A csillogó fény megfagyott szemedben,
magadra zárod minden ablakod.
Elégett percek szürke füstje lebben,
s a hűvös csöndet félve hallgatod.
Rideg szobádban körbe jár a bánat,
az óra áll, az álom elkerül.
Megannyi emlék szótlan marja szádat,
s hiába élsz, halott vagy legbelül.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
