Hajnali sóhaj az ég, búcsúznak csillagai.
Új nap indul, s benne minden élet kötetlen idézet,
melyet a kegyelmes béke éltet, és gyámolít.
S ha a fény felkel, majd tülköl az ember,
s gyorsan tévutakra téved, s felelne Néked,
kérne ha merne, felelősen szólna, hisz Te vagy
gondolatának mozgatója, de mégis elég
egy töredékes óra, hogy álma varázsát
elorozza a zörgő, csörömpös valóság.
Hajnali csillagos csöndedet veheted jelnek,
hisz annyit kérte ez az elveszett nemzedék,
hogy intsen az ég. Erre figyelj hát, s jó lesz
jóra igyekezned, mielőtt elnyelne a semmiség.
2018-10-20
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
