Kopott tükörben reszketeg kísértet:
az ablak mellett néni mond imát;
szemének kékje régen semmivé lett,
a szürkeségből olykor még kilát.
Az asztalon kenyérdarabka hallgat,
a lábas alján híg a főzelék.
A kályha mellett macska lel nyugalmat;
a falnak dől egy lábát törte szék.
Két gyertya lángja fényt legyint egy képre:
egy bajszos férfi és egy lány nevet,
mögöttük lombok, mintha mindjük égne...
Kereszt vigyáz a kis család felett.
|