Julcsinak, élő emlékezettel
Hiszen tudod, magadért felelsz
és egy álomért, ami követ,
éltet, az úton tartó igékért.
Hiszen tudod, megadtad álmaid árát.
Nincsen több tartozás, követelés,
amiért ember tarthatná a markát.
Szemed sarkából könny csorog,
lélegzik a szív, a lélek, az emlék,
nincs több alku az életedről senkivel.
Az álom követe vagy, tiszta a szándék,
minden bűnöd bocsánatot nyert
az ártatlan áldozatért. Mehetsz.
Nem úgy indulsz, mint akit örök
bűntudat gyötör, vádló lelkiismeret,
téged már a lélek vezet, fogja a kezedet.
E nélkül minden csak vízre írt malaszt
marad, s a csontosodó magány
befödi a szíveket.
2019-01-25
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
