Van versed mindenre.
Rosszra, jóra, kérdésre, válaszra,
tegnapi szóra, igényre, marasztaló
vágyra, életre-halálra, örök utazásra,
helyben maradásra, célra, a hiányra,
álomra törő pőre valóságra, kinőtt ruhára,
szívszakadásra, sajgó lélek dallamára,
vízbe kiáltott múlttagadásra, lenyelt jövőre,
holnaputánra, átbúsult estek utáni
hajnalhasadásra, nyári hóhullásra,
kisírt szemekre, boldog olvadásra,
mindig akad szó, mit semmi se pótol.
A szavak fürdetnek, suhanó színek ívén,
lélekre feszülő igékkel átvezetnek.
Egy vagy a tegnapból, egy vagyok a mából,
van versünk mindenre, ami elvesz és behatárol,
napra, holdra, felnövő csillagokra, emlékeid
sírhalmain zokogva, zúgó márciusra, őrült
áprilisra, termő májuságra, suhanó nyarakra,
az ősz aranyhajára, s télben, hófehérben álló
vigyázó tündérre, kertünk angyalára.
Van vers az emberre, kerül szó a tájra, házakra,
hazára, szájról szájra szálló mesékre, igazságra,
megmaradásra. Esténként álomba simogat,
mint egy régi kéz, letörli bánatod, mert van
versed mindenre, van versed, van…
2019-03-17
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
