Háztetőkre felhők lógnak,
száz vigyorgó lámpa ég,
s tükrén néhány tócsa foltnak
leng a varjak árnya még.
Vaslapátot rozsda markol,
köd növeszti tejfogát,
szél mesél a másik partról,
lelket fájó csend fog át.
Mécses lángja arcot ráncol,
szirmot bont sok régi seb;
sóhaj rebben kéklő szájról,
s minden bánat érdesebb.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 29-i számában.)
|