Önarcképek

1.

Örökre csöndbe öltözöm,
mint éji felhőbe vándor csillagok,
s a hűvösödő szeptemberi csöndben
az időt magamra zárom.

2.

A dombokon ősz hullámzik át,
s a gondolkodó zöld hajlatokon
mélázó néma estbe oldódik fel
a vasárnap délután. Napunk
szürkére sápad, s a hallgatag
világokon át elkésett vándor
rója köreit. Őz biccent felénk
a dombról: maradhatunk még egy kicsit…

3.

Csönddé nőtt a távolság,
s távolsággá a csönd,
hold-szél örök álmot sodor
a zörgő levelek között.

4.

Ezeréves gyermek a lelkem,
felnőtt ruhám lötyög rajtam,
s feszülni sohasem fog, de már
nem bánkódom ezen, hiszen
érzem: belenőni sosem fogok.

5.

Csak a csönd a régi, s felette
a csillagok, s a gyermek-apó,
aki nézi hogyan imbolyog közöttük
a sárga ráncú hold.

2019-09-21