Péntek Róbertnek
Csönd feszül az ég alá,
s ez ég alatt feszülő csöndben
minden
húr pattanásig,
hajnal hasadásig
köröm-torok-ín szakadtáig,
dolog végeztéig,
halál- megvetésig,
bárki, aki-fulladásig,
össze-szétroppanásig.
Egybefogom, s te szét a szót,
hogy egy legyen a lehetetlen,
hívő a hitetlen, feled-hetet-lengén,
pőre magam a tegnap ingén.
Mi lehetne, s mit lehetne még
tenni-valóvá- váltani,
s lélekbe tetovált szívvel,
délutáni lombvarázsban
az Úr előtt megállani.
Előre a múltba, útban a jövő felé,
minden mai rongyot ledobtam
ahogy volt, szakadtan, a holnap elé,
mert minden
húr pattanásig,
hajnal hasadásig,
halál-megvetésig,
vonuló hegy omlásáig,
medréből kilépett, s szertelenül árad e szeretet,
mely néven nevez igéket, s helyeket.
2019-08-21
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
