Julcsinak

Ragyogtál fehérben, hazaértél.
Hó-hajad fénylett, s nagy beszélő
szemed mosolygott ránk,
s az élni bátor élet intett felénk:
miért is aggódnátok tovább?!

Ami még nékünk idelenn hátra lehet,
s a szabadságunk angyala vezérel,
s az áhítatos szeptemberi csöndek
köszöntenek reggel, s majd a partok,
mint közelgő remények, befogadnak egyszer.

Imám ez a vers.
Hála a Sors Urának, hogy voltál,
s bennem lüktetsz tovább.

2019-09-13