A csöndes házba visszatért az élet,
temetni jött sok rég-látott rokon.
Most mindjük sápad, itt minden mivé lett,
és lopva les, mi nincs a polcokon.

A félbolond szédülni kezd a bortól,
a nyájas úr egy festményt nézeget.
A nyegle srác két újabb képet posztol,
mellette más ásítva sért sebet.

A csúnya lány a szekrénymélyre gondol,
a szőke hölgy egy párnát méreget,
a férje éhes, rágna még a csontról,
s a kávéjába kétszer önt tejet.

Egy túl sovány disznókat hall az ólból,
a diplomás egy okmányt emleget.
A nincstelen egy kényes kérdést fontol,
s egy félszegebb pár gyöngyre vet szemet.

A kába özvegy szótlan ül a széken,
a múltba néz, a mából mit sem ért.
Alighogy hallja, gyásza zúg fülében,
egy otthon várja holnap mindezért.

Még fönt a nap, de már mind menni készül,
sóhajtanak, majd újra jönni kell.
Az eb nyűszít, vackához kullog végül,
s a nagyszobát a szomszéd söpri fel.