Ürömkeserű estén
macskamézet izzad a meggy,
imába gyúlt Krisztus-testén
Én vagyok az olaj s a hegy.

Borostyán kúsz, kacifántos
földi villámként hasad,
borús, szőke szaru vánkos,
innen kordul, mint hasad.

Rézmozsár a napszentület,
fűzfán fütyül angyala
s csillagok az orrot, fület
cirógató balzsama.

Hajlott fényű bárányburok.
égi szűröm, szűcse bölcs.
Világom átoldó hurok,
mit tű körökkel összeölts.

Mormol a csönd, morzsol engem,
rózsafüzére magom,
ujjai közt Őt esengem,
csíráz minden sejtmagom.

Akarata szívverésem,
de közte a rés Én vagyok,
a világnak nyilt-tő-résem,
szent időben átragyog.

2018.09.07. Badacsonytomaj