(Rikához 15.)

Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem
Magány-korbácsok csattognak feketén
Annyira néznélek hogy fáj már a szemem
Egy cédrust látok de az is csupa vér
Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem

Szelek fuvogatnak fekete fuvolákat
Csavargó csillagokat terelget a Hold
Érzem ízét az utolsó vacsorának
A Jézus szájából kicsorduló bort
Szelek fuvogatnak fekete fuvolákat

De Te rügyekkel ébredj mindig mint a fák
Tavaszt-váró telet-sirató hittel
Szívedbe másolom a bimbóhasadást
Magány-bozótok szaggatják ingem
De Te rügyekkel ébredj mindig mint a fák

Ember vagyok nekem nem kell tüskekorona
Csak Szerelmed mit csókom belém mart
Csak ez a százszor meggyötört rongyos csoda
Csak a kohézió mi minket összetart
Ember vagyok nekem nem kell tüskekorona

Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem
Magány-korbácsok csattognak feketén
Annyira néznélek hogy fáj már a szemem
Egy cédrust látok de az is csupa vér
Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem