Megnőttünk mi is
Kinőttük mosolyainkat
Mint a cipőinket-ruháinkat
Már nem káromkodnak ránk
Sem a sofőrök
Sem a bakterok
Nem szaladgálunk
A buszok előtt
Nem bújunk át
A sorompók alatt
Megvárjuk a zöldet
Úgy baktatunk át a síneken

Csókjaink nem sértik
A közízlést
Hajunk ápolt
Nevetésünk is diszkrét
Fölöslegesen sohasem
Bámulunk az égre
A földön járunk
Elvégre
Felnőttek vagyunk
És mégis-mégis
Megbotlunk a
Csillagokban