I.

Elhallgattatok, mint a madarak vihar előtt,
csöndbe fulladt színek áznak gyászfelhők mögött,
s csak állunk meredten, a feltámadás döbbenetében.
„A szél az őrült” ránk rázza maradék porát,
s napról napra ránk dermed  e tétova várakozás,
mint régi, kékülő szoborra a mohakabát.

II.

Nem emeljük fel többé a hulló tárgyakat,
gyalog megyünk a lőrésekig.

III.

Hűtlen idő sziromágyán hajnali szél pihen el,
s a fekete pompájú virágok a világot siratják.
Minden kegyelem ránk fér.

2021-04-29